Több bloggerrel együtt én is kaptam egy asztalkát az Ikeától azzal a céllal, hogy saját ízlésem szerint tuningoljam azt fel! Annyira adta magát a dolog, hogy a kis mérete miatt ez éppen ideális bútordarab legyen az erkélyemre egy mini zsúrkocsi formájában…
Mire oda jutottam, hogy nekiessek a dolognak, Kata a Kicsiházból küldött egy emailt, hogy csak szól, hogy ő zsúrkocsit/bárasztalt csinál és mondjam, hogy én nem ugyanerre gondoltam! 
Wáááááá! Szóval, Kata csinált egy nagyon menő zsúrkocsit, ami tényleg wáó kategória, én pedig parkolópályára tettem ezt a projektet, mert őszintén szólva nem volt rá más olyan ötletem, amit ne éreztem volna elcsépeltnek, unalmasnak, csontig lerágott témának. Brainstormingoltam egyet Borostással és kitaláltuk, hogy legyen valamiféle tároló funkció is, amire mondjuk én már előre fogtam a fejem…
Tudtam ugyanis, hogy az eyébként nem látszódó fém tartóelemek helyett így biztos újakat kell kitalálni, mert pont ott vannak, ahova én majd a tároló részt be szeretném építeni, és a látvánnyal nem tudtam volna kibékülni.
Szóval az egészet megint elemeire szedtem, és újból összeraktam szegletvasakkal: minden lábhoz 4 db kell vagy 2 db és Super Fix ragasztó, különben az oldallécek nem lesznek stabilak!
Aztán gondosan elkezdtem a meglévő lyukakat betömíteni illetve fatapasszal eltüntetni. Hosszú száradási időkkel, de ezen a részén viszonylag könnyen túljutottam…tudom-tudom, sokkal egyszerűbb és olcsóbb lett volna natúr fenyő elemekből a nulláról összerakni az egészet, de ennek a projektnek épp az adott asztalka a lényege…
Nos, dizájn tekintetében arra gondoltam, hogy valami nagyon színes, ütős felülettel kellene előrukkolni, és bár a cikk-cakkot párszor elsütöttem itt a blogon (pl. itt) és már nem is annyira trendi, mégis amellett döntöttem.
Az ötlet az volt, hogy a minta szabadkézi lesz és bő festékkel dolgozom, hogy majd szépen egymásra tudjam folyatni a különféle árnyalatokat. Betáraztam Pentart akrilfestékeiből, az alapot fehérre festettem és csak az asztal felületén kezdtem el a kortárs művészi hajlamaimat kiélni, bár voltak fenntartásaim a dologgal kapcsolatban…
Az asztallapot leszerelve alulról felfelé haladtam a színek felfestésével, és minden sor után megráztam függőlegesen a felületet, hogy meginduljon a festék folyása ott, ahova több festék került.
Volt ám szuper segítségem is, Borostás az egészet kamerázta, fotózta és még festeni is beállt!
Amikor készen lettem, ráraktam a lábakra és egyből fintorogni kezdtem, mert bár vagány, színes, nem szokványos volt a látvány, nekem valahogy mégsem tetszett, nem éreztem benne a saját stílusomat. Egy éjszakát agonizáltam azon, hogy mégis erről hogy számoljak be a blogon, mert sok munkám volt benne, és biztos lesz, akinek majd nagyon bejön, de én alapvetően nem tudok az eredménnyel azonosulni. Még jó, hogy videóztuk is :/
Reggel újult erővel kitaláltam, hogy ugyanezekkel a színekkel és mintával megcsinálom a rám jellemző, precíz verziót is! Ilyen fafej is csak én lehetek, más ebben a kánikulában a vízparton heverészik, én meg egy 30×60-as asztallap fölé görnyedve aszalódok…
A maszkolást kivételesen nem maszkolószalaggal, hanem a szuperjó minőségű japán dekortapaszaimmal csináltam, mert a szélességüknek és a hibátlan tapadásuknak köszönhetően pontosan tudtam, hogy olyan lesz a végeredmény, amilyennek elképzeltem. Először kimértem a csíkok helyét, megterveztem a színek sorrendjét, majd minden második sávot kimaszkoltam és bejelöltem, hogy melyik milyen szín lesz.
A festéshez célszerű kisméretű szivacsecsetet használni, és a tökéletes fedés érdekében kétszer vagy háromszor is érdemes átmenni 1-1 csíkon.
A tapaszok visszaszedése után a festett részeket takartam ki, és a fehéren maradt részekre kerültek a további színek. Miután minden szín megszáradt egy réteg vízbázisú matt lakkal kentem át a felületet.
A tároló rész alját rétegelet lemezből vágtam ki, fehérre festettem és alulról rögzítettem a lábakhoz szegletvasakkal. Az asztallapot 1-1 zsanérral (csuklópánt) rögzítettem az asztalhoz.
A puha lecsukódás miatt a sarkokra arany műbőrt ragasztottam, erre az anyagra most teljesen rá vagyok kattanva!
Az asztal lábaira kis “szoknyácskák” kerültek, ez Borostás ötlete volt – bár ő barna bőrrel és kisebb méretben képzelte – nekem így tetszik jobban, főleg, hogy ehhez készült még a kis rojtos műfogantyú is, ami igazából csak dísz, mert az asztal lapját enélkül is könnyedén fel lehet hajtani.
Szóval a B verzió eredménye így néz ki egyben, és most úgy érzem megérte újratervezni a dolgot!
- Arany műbőr: Rokastyle
- Festék és lakk: Pentart
- Szegletvas, zsanér, csavarok: Obi
- Dekortapasz: Dekorella Shop
Nézzétek meg itt a többi blogger hogyan tuningolta fel ezt az asztalkát:
